Szitakötő és parazitái

By: Boda B. A legutóbbi Kiskunsági Nemzeti Parkban tett kiránduláson óriási szerencsém volt és életemben először láttam és fotóztam vörös gémet - azonban a szárazság miatt visszahúzódó vizek nem tettek jót a fotózásnak sem, így csak a távolból figyeltem a ludakat, gólyatöcsöket és ölyveket.

Mivel azonban az idő csodálatos volt, ezért gondoltam, hogy még egy kicsit elmerengek a festői tájon.

Üldögéltem az árnyékos padokon, már a fényképezőgépet is letettem, amikor figyelmes lettem a körülöttem repkedő szitakötőkre. Utánaolvasva egészen elképesztő dolgokat tudhatunk meg róluk, mint például, hogy a mellkasukban 32 szárnymozgató izom van - nem meglepő tehát, hogy ők a legjobban repülő rovarok.

Erős, fűrészes állkapcsaikkal főként szúnyogokat, legyeket és levéltetveket fogyasztanak. Azok a nagy összetett szemek nem véletlenül ekkorák, hiszen főként látásukkal tájékozódnak - akár 8 méterről is képesek felismerni a fajtársakat. A fenti két képen egy dróton pihenő piros szitakötő szitakötő és parazitái.

Repülés közben már sokkal nehezebb elcsípni a szitakötőket - pont a nagy sebesség és hirtelen irányváltások miatt. Egy példányról néhány kép szitakötő és parazitái született, igaz, nem a piros szitakötőről A végén aztán sikerült szitakötő és parazitái egy érdekességet lefotózni: A képen atkás szitakötő látható.

Ezek a paraziták még lárva korukban telepednek rá a szitakötőre, akin aztán sokáig élősködnek - egészen addig, amíg vissza nem tér a vízhez szaporodni.

Ami a fotós különleges - legalábbis számomra - hogy a kutatások, amiket a témában olvastam kifejezetten ritkának tartják azt, amikor a szárny erein telepednek meg az atkák. Bár ezek az atkás egyedek egészségesnek tűnnek, de az élettartamuk, a repülésük és a szaporodásuk sikeressége is negatívan változik az egészséges szitakötőkhöz képest.