Révai Nagy Lexikona, kötet: Sodoma-Tarján () | Arcanum Digitális Tudománytár

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására

Révai Nagy Lexikona, kötet: Sodoma-Tarján () | Arcanum Digitális Tudománytár

De mindjárt elvette az árpacukrot, és megjegyezte: - Legalább papírba csomagoltad volna, milyen piszkos a kezed. Száraz és forró kezébe fogta a kezemet, és megnézte. Néhány pillanat múlva körülnézett, és azt javasolta: - Ide hallgass, bújjunk el valahova, és olvassuk a Kamcsatkai lány-t. Sokáig kerestük, hova bújhatnánk, sehol sem volt alkalmas hely. Végül elhatároztuk, hogy legjobb lesz a fürdőház vetkőzőjébe bújnunk, ott sötét van, de az ablakhoz lehet ülni: ez az ablak a pajta és a szomszédos vágóhíd közötti piszkos szegletre nyílt, ritkán néztek be rajta az emberek.

S most ott ül ő, oldalt az ablaknak, beteg lábát kinyújtja a padon, egészséges lábát a padlón nyugtatja, ül, és arcát az elnyűtt könyvbe temetve, felhevülve hadarja a sok-sok érthetetlen és unalmas szót. Én mégis izgatott vagyok. A padlón ülve látom, ahogy komoly szeme mint kék lángocska futkos a könyvoldalakon, néha megnedvesül a könnyektől, hangja remeg, amint sietősen mondja az érthetetlenül összekapcsolt ismeretlen szavakat. Én azonban megragadom e szavakat, és iparkodom versbe szedni, forgatom erre, forgatom arra - ez aztán végképp lehetetlenné Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására, hogy megértsem a könyv tartalmát.

Térdemen a kutya szunyókál, én Szélvésznek hívom, mert lompos és hosszú, gyorsan fut, és úgy morog, mint kéményben az őszi szél.

Némán bólintok. A szavak összevisszasága egyre jobban izgat, egyre nyugtalanabbul kívánnám felcserélni a sorrendjüket, úgy, ahogyan a dalokban állanak, ahol minden egyes szó él és ragyog, mint csillag az égen. Amikor besötétedett, Ljudmila, könyvet tartó, elfehérült kezét leeresztve, megkérdezte: - Ugye szép? No látod Ettől az estétől kezdve gyakran üldögéltünk a fürdőház vetkőzőjében. Ljudmila örömömre nemsokára lemondott a Kamcsatkai lány olvasásáról.

Képtelen voltam válaszolni arra a kérdésre, hogy miről is van szó ebben a véget nem érő könyvben - azért volt véget nem érő, mert a második rész után, ahol az olvasást kezdtük, előkerült egy harmadik; s a kislány azt mondta, hogy van egy negyedik is.

Különösen jól éreztük magunkat esős napokon, ha a rossz idő nem szombatra esett, ilyenkor ugyanis befűtötték a fürdőt. Az udvaron ömlik az eső, senki sem jön ki a házból, nem néz oda hozzánk, sötét kuckónkba Ljudmila nagyon félt, hogy "rajtakapnak" bennünket.

Tudtam, és én is féltem, hogy "rajtakaphatnak". Órák hosszat üldögéltünk beszélgetve, néha mesélgettem nagyanyó meséit, Ljudmila pedig a Medvegyica folyónál élő kozákok limfociták és paraziták mesélt.

Itt csak nyomorban él az ember Elhatároztam, hogy ha felnövök, feltétlenül odamegyek, és megnézem a Medvegyica folyót. Nemsokára már nem szorultunk rá a Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására vetkőzőjére: Ljudmila anyja a szív fáj a férgektől kapott egy szűcsnél, és már reggel eltávozott hazulról, húga iskolába járt, bátyja egy csempeüzemben dolgozott.

Esős napokon elmentem a kislányhoz, segítettem neki főzni, a szobát és a konyhát takarítani, s ő nevetve mondta: - Úgy élünk mi ketten, mint férj és feleség, csak éppen külön alszunk. Sőt jobban élünk: a férjek nem segítenek a feleségüknek Ha pénzem volt, édességet vásároltam, teáztunk, majd hideg vízzel kihűtöttük a szamovárt, Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására Ljudmila veszekedős anyja rájöjjön, hogy begyújtottuk.

Olykor eljött hozzánk nagyanyó, letelepedett, és csipkét horgolt vagy hímzett, s csodálatos meséket mondott, amikor pedig nagyapa a Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására ment, Ljudmila jött át mihozzánk, és gondtalanul Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására.

Nagyanyó így szólt: - Ujjé, de jól élünk! Amikor van elég pénzed, a világod könnyen éled! Biztatott a barátkozásra.

Csak butáskodni nem szabad S igen egyszerű szavakkal meg is magyarázta nekünk, mit jelent az: "butáskodni". Szépen, meggyőződéssel beszélt, s én jól megértettem, hogy a virágot nem szabad megérinteni, amíg ki nem nyílott, mert nem lesz illata, sem gyümölcse.

  • Révai Nagy Lexikona,
  • Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]
  • Porok a rossz leheletért
  • Gömbféreg hogyan lehet megfertőződni
  • Galandférgek és foltok szerkezete

Persze hogy beszélnünk kellett erről, hiszen a nemek kapcsolatának durva alakja nagyon is gyakran és tolakodóan került a szemünk elé, nagyon is bántott minket. Ljudmila apja negyven év körüli, szép férfi volt, göndör hajú, bajuszos, és valami különös diadallal vonogatta sűrű szemöldökét. Furcsán Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására volt, nem emlékszem egyetlenegy szóra sem, amit tőle hallottam volna. Ha gyermeket becézett, csak nyögött, mint a némák, s még akkor is szótlan maradt, amikor a feleségét verte.

Ünnep estéjén kék orosz ingben, félbársony bugyogóban s fényesre tisztított csizmában, jókora harmonikával - ezt a hátára vetett szíj tartotta - kilépett a kapun, és megállt, mint egy haptákba merevedett katona.

Kapunk előtt nyomban meg is kezdődött a "népi mulatság": hajadon lányok és asszonyok jöttek egymás után, libasorban és rejtetten, a szempillájuk mögül vagy nyíltan, mohó tekintettel nézegették Jevszejenkót, ő pedig állt, alsó ajkát előrebiggyesztve, és ugyancsak nézte fekete szemének vizsga tekintetével Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására. Volt valami visszataszítóan kutyaszerű a szemeknek ebben a néma beszélgetésében, abban, ahogyan a nők lassú, elszánt járással haladtak el a férfi mellett A hosszú és foltos arcú, sovány, magas asszony, amióta a tífusz után rövidre nyírták a haját, olyan, mint egy elkopott seprű.

Mellette ül Ljudmila, és sikertelenül próbálja elvonni anyja figyelmét az utcáról. Csökönyösen faggatja valamiről. Olyan ez a nő, mint egy kisebbfajta ház, a keble kidülled, mint egy tornác; fejét úgy beköti a zöld kendőjével, hogy az a húsába vágódik, piros arca, akár a padlásablak, amikor üvegéről visszaverődik a napfény.

Jevszejenko a mellén keresztbe tartja harmonikáját, és játszik. Harmonikáján sok a billentyű, hangjai ellenállhatatlanul csalogatnak valamerre, az egész utcából idesereglenek a gyerkőcök, a harmonikás lába elé vetik magukat, és a homokban kővé merednek az elragadtatástól. Amaz szótlanul rásandít. A gyékényesné pedig mint egy kődarab ül nem messze, a Lovaglópálca boltja előtti lócán, s fejét a vállára hajtva, felgerjedve figyel.

A mezőn, a temető mögött, alkonyfény piroslik, az utcán, akárcsak egy folyón, rikító öltözékű, nagy testdarabok úsznak, forgószélként ficánkolnak a gyerekek, gyengéd és mámoros a langyos levegő.

A napközben felmelegedett homok orrfacsaró levegőt bocsát ki magából, különösen jól érezhető a vágóhidak zsíros, édeskés bűze: a vérszag; azokról az udvarokról pedig, ahol a szűcsök laknak, sós és maró irhabűz terjeng.

Asszonyi karattyolás, férfiak részeg üvöltése, éles gyerekvisítozás, a harmonika mély zengése - mindez egyetlen, sűrű zúgássá olvad össze: a fáradhatatlanul éltető föld hatalmasakat lélegzik. Mindez nyers, meztelen, és arra késztet, hogy nagy, erős érzéssel bízzuk rá magunkat erre a fekete életre, amely olyan szemérmetlenül állatias. Henceg az erejével, és aggodalmasan, feszülten keresi, hogyan vezesse le.

S a lármán keresztül olykor a szívemig hatol, örökre az emlékezetembe vésődik egy-egy szokatlanul hátborzongató mondat: - Egy embert nem szabad mindenkinek egyszerre ütnie, sorjában kell Közeleg az Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására a levegő üdébb, a lárma halkul, a faházak felduzzadnak, megnőnek, árnyékba burkolóznak.

A gyerekeket mind hazacipelték aludni, némelyik mindjárt ott a kerítés tövében elszunnyadt, az anyja lábánál vagy a térdén. A legtöbb gyerek éjszakára szófogadóbbá, csendesebbé válik.

Jevszejenko észrevétlenül eltűnt, szinte elolvadt, a gyékényesné sincs sehol, a mély hangú harmonika valamerre távol, a temető mögött szól. Ljudmila anyja a lócán ül, összegörnyedve, háta meghajlik, mint a macskáé. Nagyanyó teázni ment a szomszédasszonyhoz: ez a nagy testű, inas asszonyság bába és kerítőnő, kacsaorra van, lapos férfimellén pedig az "Életmentésért" feliratú medáliát viseli.

Az egész utca fél tőle, boszorkánynak tartják, azt beszélik róla, hogy egy tűzvész alkalmával az égő házból hozta ki egy ezredes három gyermekét és beteg feleségét. Nagyanyó barátkozik vele; ha az utcán találkoznak, már messziről különös örömmel mosolyognak egymásra.

Kosztroma, Ljudmila meg én a kapu előtti lócán ülünk; Tuskó verekedni hívta Ljudmila öccsét: egymásba kapaszkodva, vad hévvel tiporják a homokot.

Kosztroma rásandít fekete szemével, és Kalinyinról, a vadászról mesél, erről a rossz hírű, ravasz tekintetű, ősz kis öregemberről, akit ismertek az egész külvárosban. Nemrég halt meg, de nem ásták el a temető homokos földjébe, hanem a föld felszínére, a többi sírhelytől távolabb helyezték el a koporsóját.

Fekete koporsó, magas lábakon áll, fedelére fehér festékkel keresztet, kopját, sétapálcát és két csontot rajzoltak. Éjszakánként, mihelyt besötétedik, az öreg kikel a koporsóból, és végigjárja a temetőt, egyre csak keres valamit, egészen kakasszóig. Magam láttam, amint elásták a koporsót, fölötte üres a föld, oda fog kerülni a sírkő Azt pedig, hogy a halott járkál, a részeg kovácsok találták ki Kosztroma, rá sem nézve, dühösen ajánlotta neki: - Hát akkor eredj, tölts egy éjszakát a temetőben!

Vitatkozni kezdtek, Ljudmila pedig kelletlenül csóválta fejét, és megkérdezte: - Anyuskám, a halottak éjszakánként felkelnek?

A szent kísértet nemzedékek életét fosztotta ki. Százmilliók szégyellik infantilis évtizedeiket.

Odajött a szatócsné fia, a kövér, piros képű, húsz év körüli Valjok, hallgatta vitánkat, és így szólt: - Aki hármótok közül virradatig fekszik a koporsón, annak adok húsz kopejkát vagy tíz cigarettát, ha viszont inába száll a bátorsága, akkor addig húzhatom a fülét, amíg akarom.

Rendben van?

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására szalag típusú laposférgek

Mindnyájan zavartan elhallgattunk, Ljudmila anyja pedig így szólt: - Micsoda ostobaságok! Hogy szabad gyerekeket ilyesmire csábítani? Kosztroma nyomban epésen kérdezte: - Hát húsz kopejkáért félsz? Tuskó azonban felállt, és szótlanul, lassan eltávozott, közvetlenül a kerítés mentén. Kosztroma, ujjait a szájába dugva, fülsértően füttyentett utána, Ljudmila pedig riadtan mondta: - Jaj, istenem, milyen hencegő Mire jó ez?

MAKSZIM GORKIJ: INASÉVEK - AZ ÉN EGYETEMEIM

Rosszul esett ezt a gúnyolódást hallgatnunk; nem tetszett nekünk ez a jóllakott fiú, mindig gonosz csínyekre bujtotta fel a gyerekeket, mocskos pletykákat beszélt nekik lányokról és asszonyokról, tanította, hogyan kell ingerkedni velük; a gyerekek hallgattak rá, és Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására keservesen kellett fizetniük.

Valamiért gyűlölte a kutyámat, megdobálta kővel, egyszer kenyérbe rejtett tűt adott a szájába. De még rosszabbul esett azt látnunk, hogyan távolodik el, testét összehúzva, a megszégyenített Tuskó. Odaszóltam Valjokhoz: - Add a rubelt, és elmegyek én Nevetve és engem ijesztgetve odanyújtotta a rubelt Jevszejenko feleségének, az asszony azonban szigorúan mondta: - Nem akarom, nem veszem át!

És haragosan távozott. Ljudmila sem volt hajlandó átvenni a bankót; ettől Valjok még hevesebben Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására.

Én már menni is akartam, el se kérve a legénytől a pénzt, de odajött nagyanyó, és megtudva, miről van szó, átvette a rubelt, nekem pedig nyugodtan ezt mondta: - Végy fel kabátot, és vidd magaddal a takarót, mert hajnaltájt hideg lesz Szavai azt a meggyőződést keltették bennem, hogy semmi szörnyűség sem fog történni velem. Valjok kikötötte, hogy paraziták a szervekben az emberektől a koporsón kell feküdnöm vagy ülnöm, nem szabad lelépnem róla, bármi történnék is, még akkor sem, ha a koporsó inogni kezd, amikor az öreg Kalinyin nekigyürkőzik, hogy kimásszék a sírból.

Ha leugrom a földre: vesztettem.

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására hatékony gyógyszer az aszcaris ellen

Amikor elindultam a temetőbe, nagyanyó, keresztet vetve rám, azt tanácsolta: - Ha bármi felrémlik, ne moccanj meg, csak mondd el, hogy "Üdvöz légy, Mária" Gyorsan lépkedtem, szerettem volna mielőbb megkezdeni és befejezni az egész dolgot. Valjok, Kosztroma és még néhány fiú kísért. Amikor átmásztam a téglakerítésen, beleakadtam a takarómba, leestem, de rögtön Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására ugrottam, mintha a homokról visszapattantam volna.

Odakint hahotáztak. Mellemben elszorult valami, a hátamon kellemetlen hideg futott végig. Botladozva jutottam el a fekete koporsóig. Egyik oldalán be ürülék a helmintákhoz kato temetve homokkal, a másik oldalon kilátszott két vaskos, kurta lába, mintha valaki megpróbálta volna felállítani, és visszatántorult volna.

Leültem a koporsó szélére, a lábánál, és körülnéztem: a hepehupás temetőben sűrűn álltak szürke keresztek, imbolygó árnyak vetődtek a sírokra, átölelték a fűsörtés sírdombokat. Valahol, a keresztek között eltévedve, vékony, keszeg nyírfák meredeznek, ágaik mintegy összekötik a szétszórt sírdombokat; árnyaik csipkézetén keresztül fűszálak merednek fel: ez a szürke sörte a legijesztőbb!

Az égre hóbuckaként emelkedik a templom, a mozdulatlan felhők között kicsiny, fogyó hold Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására át. Ponty apja, a Büdös Paraszt, lustán kongatja az őrharangot; valahányszor megrántja a kötelet, az nekilódul a tető bádoglapjának, és panaszosan nyikorgó hangot ad, majd szárazon kondul a kis harang: kurtán, bánatosan szól.

S hogy, hogy nem, fülledtséget érzek, kiver a veríték, pedig az éjszaka hűs. Eljutok-e futva az őrbódéig, hogyha az Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására Kalinyin kezdene kimászni a sírból?

Jól ismerem a temetőt, számtalanszor játszottam a sírok között Ponttyal és többi pajtásommal.

Igen, ott a templom mellett temették el anyámat Még nem alszanak mindenütt, a külvárosból felcsattanó nevetés, nótafoszlány hallatszik. A dombokon, a vasút homokbányájánál vagy valahol Katizovka faluban, el-elfúlva nyávog egy harmonika, a kerítésen túl ballag az örökké részeg Mjacsov kovács, és dalol, megismerem a nótájáról: A mi házunk anyuskája, Minek is kell más neki, Ha apuskát szereti Jólesik hallanom az élet utolsó sóhajait, de minden harangütés után csendesebb lesz, a csend szétárad, mint mezőn a folyó, ha mindent vízbe fojt, elborít.

A lélek valami végtelen, feneketlen ürességben úszik, és kialszik, mint gyufa lángja a sötétben, nyomtalanul felolvadva ennek az ürességnek az óceánjában, ahol csupán az elérhetetlen csillagok élnek, ragyognak, Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására földön pedig minden eltűnik, minden fölösleges és halott.

Takarómba burkolózva, lábamat magam alá húzva ültem a koporsón, arccal a templom felé fordulva, s amikor megmozdultam, a koporsó megnyikordult, alatta csikorgott a homok. Mögöttem valami a földre esett egyszer-kétszer, aztán a közelemben hullott alá egy darab tégla - rémítő volt, de rögtön kitaláltam, hogy a kerítés mögül dobálják Valjok meg a cimborái: rám akarnak ijeszteni.

Az emberek közelségétől azonban megkönnyebbültem.

Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására

Önkéntelenül is anyám jutott az eszembe Egyszer, amikor tetten ért, hogy cigarettázni próbáltam, verni kezdett, én pedig így szóltam: - Ne bánts, úgyis rosszul vagyok, hányingerem van Majd a büntetés után a kemence mögött ültem, ő pedig így szólt nagyanyóhoz: - Érzéketlen kölyök, senkit sem szeret Bántott ezt hallanom.

Amikor anyám megbüntetett, én mindig sajnáltam őt, mindig fájt érte a szívem: ritkán büntetett meg jogosan és megérdemelten. És egyáltalán: nagyon sok bántó dolog van az életben, például ezek az emberek ott, a kerítés mögött, hiszen jól tudják, hogy én félek egyedül a temetőben, és még inkább rám akarnak ijeszteni. Szerettem volna odakiáltani nekik: Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására az ördögbe! Bizonyára itt van valahol a közelben.

A homokban sok máriaüveg-cserép feküdt, tompán fénylett a holdvilágnál, s erről eszembe jutott, hogy egyszer az Okán egy tutajon fekve bámultam a vízbe - hirtelen, szinte közvetlenül az arcomnál felbukkant egy keszeg, az oldalára fordult, és olyan lett, mint egy emberi ábrázat, majd rám pillantott kerek madárszemével, alámerült s eltűnt a mélyben, úgy libegve, mint a lehulló juharlevél.

Emlékezetem egyre feszültebben működött, felidézte életem különféle eseményeit - mintegy ezekkel védekezve a képzelődés ellen, amely makacsul borzalmakat támasztott elém. Ni, ott igyekszik előre egy sündisznó, kemény talpa koppan a homokos földön - olyan, Hol Szaratovban a szemölcsök eltávolítására egy házimanó, éppolyan kicsiny, bozontos.

Eszembe jut, hogy nagyanyó a kemence lábánál guggolva duruzsolta: - Kedves manó gazda, kergesd el a svábbogarakat Messze a város fölött, amelyet nem láttam, szürkült, arcomat hajnali hűvösség csapta meg, összehúzta, szemem leragadt.

Összegömbölyödtem, fejemre húztam a takarót - lesz, ami lesz! Nagyanyó ébresztett fel, mellettem állt, és a takarómat rángatva mondta: - Kelj fel! Nem fáztál át? No, hát félelmes volt?